A múlthéten különös feladatot kaptam egy állásinterjú kapcsán. Írnom kellett egy blogot, a téma gondolom senkit nem lep meg a politika volt.Íme, hát: 

Mint harmadik generációs politológus sokat gondolkodtam azon miért is jó a politika, miért szeretjük annyira.

Akárhányszor kerülök szembe ezzel a kérdéssel valamiért nekem mindig Max Weber szavai jutnak eszembe:

"Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy "érte" élnek,vagy úgy, hogy "belőle". Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű... Aki a politikáért él, az belső értelemben erre "alapozza az életét": vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy "ügy" szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él.

Egy nemzet ugyanis megbocsátja érdekei megsértését, de becsületének megsértését nem feledi, különösen, ha az valami bigott önigazolással történik. Minden újabb dokumentummal, amely évtizedek múlva napvilágra kerül, újra felélesztik a méltatlan siránkozást, a gyűlöletet és a haragot, ahelyett hogy legalább erkölcsileg eltemetnék a háborút, miután végetért. Ez azonban csak tárgyilagossággal, lovagiassággal s mindenekelőtt méltósággal lehetséges, és sohasem egy olyan "etikával", amely valójában mindkét oldalon méltóságnélküliséget jelent. Ez az etika ahelyett, hogy azzal törődne, ami a politikus dolga - vagyis a jövővel és az iránta való felelősséggel -, a múlt bűnének politikailag meddő, hiszen eldönthetetlen kérdéseivel foglalkozik. Márpedig ha van politikai bűn, akkor ez az."

Remélem ezzel a kis idézettel sikerült megmutatnom azt, hogy miért szeretem a politikát és miért szeretek politológus lenni.